Itt egy klasszikus edzés az archívumomból, a McGill edzője, Dennis Barrett irányításával.
Nyilvánvaló okokból “bontásnak” hívtuk őket: 600-500-400-300-200. A regenerálódás a “sétáld, amit futsz” maximum 400m-ig:
– 600, séta 400
– 500, séta 400
– 400, séta 400
– 300, séta 300
– 200, séta 200
- Ez egy hosszú-rövid program
- 800 méteres futók végezhetik ezt az edzést kocogással, mint regenerációval
- Ez az edzéstípus egy igazi “tejsav” vagy savtűrő – fenékzáró – extenzív tempó edzésnek minősíthető. Ha a 300 méterig nem fáj, akkor túl lassan haladsz
- Az őszi időszakban az edzéseket laposban végezzük, de tavasszal a nagyobb tempónál inkább a spike-okat használjuk.
- Minden 200 méteres szakasz egy másodperccel gyorsabb, mint az előző intervallum
- Az edzést segítség nélkül is elvégezheted egy olyan órával, amely minden 200 méteres intervallumnál csipog a kívánt célidővel.
- Az edzés elvégzése után elnyered a 400 méteres futáshoz szükséges mentális keménységet és önbizalmat, mivel “lóerős leszel”.
Long to Short vs. Short to Long
Az itt bemutatott sebességek természetesen közel sem olyanok, mint amilyenekre a 48 pontos futáshoz szükséged van. A Short to Long hívei valószínűleg elborzadnak a rémülettől, ahogy az ilyen típusú edzéseket olvassák. Ők azzal érvelnének, hogy a 200-at 22 másodperc alatt kellene futnom (vagy a 100 métert 11 másodperc alatt), mint ami hatékonyabb. Egy 22 mp-es 200 méteres PR 23, illetve 25 mp-es 400 méteres osztást jelent, ami potenciálisan 48 másodpercet jelent. Ha 22 vagy 23-as tempóban versenyzel, a 25-29-es tempójú edzéseket haszontalannak tartják.
A rövidtől a hosszúig edzők egyetértenek azzal, hogy “lóerős leszel”, de ha eleve lassú vagy, akkor csak egy erős, lassú ló leszel, igaz?
Cathy Freeman, a 2000-es Sydney-i 400 m-es aranyérmes, nem hisz a versenytempójánál lassabb edzésben. A 100 méteres tempófutásai soha nem lassabbak, mint a leglassabb versenytempója, ami körülbelül 13 másodperc 100 méterenként (26 másodperces fél 400 méterből származtatva).
A rövidtől a hosszúig programok vagy az alacsony vagy a magas intenzitású edzésekben hisznek. Ezek a közepes intenzitású típusú edzések egyszerűen túlságosan megterhelőek a szervezet számára, és semmi haszna nincs, és túl sok regenerálódást igényel a következő edzés előtt.
Ami nekem bevált, neked nem biztos, hogy beválik
Clyde Hart viszont úgy véli, hogy a lassabb edzés gyorsabbá tehet.
1992 tavaszán már 1:27, 1:10, 54, 39, 25 alatt tudtam teljesíteni az edzést, ami a 48.36-os 400m PR-emhez vezetett. Figyeld meg a 6 másodperces különbséget az edzés és a versenyzés között.
Ez a fajta edzés emlékeztet Roger Bannister 10×440 yardos edzésére 64 másodperc alatt. Ő 61 másodpercig jutott le intervallumonként, és elszállt. Aztán szünetet tartott a sziklamászásban, majd amikor visszatért, a 440 yardja 59 mp-re csökkent. Ez adta meg neki a magabiztosságot, hogy 1956-ban 4 perc alatti mérföldet futott.
Ezzel szemben John Landy 600 méteres lassabb intervallumokkal edzett (túledzett?). De mindketten még így is 3:58-at futottak a mérföldön.
Kérlek, írj megjegyzéseket vagy javaslatokat alább.
- Bio
- YouTube
- Legutóbbi bejegyzések
Jimson Lee
Jimson Lee legújabb bejegyzései (lásd mind)
- Jana Pittman – 400mH világbajnok, Bobos, és most orvos – 2020. december 8.
- Autogén/paraszimpatikus légzéstechnikák a regenerálódáshoz & Regeneráció – 3. rész – 2020. május 22.
- 2. RÉSZ: A 400 méteres gátfutók biomotoros képességeinek vizsgálata a 800 méteres futókhoz képest – 2020. május 13.